Pilis vármegye, Óbuda vármegye, Visegrád vármegye, 1290 után-1505 után (1569. okt.?): közigazgatási terület a középkori Magyar Királyságban. - É-on a Duna választotta el Nógrád vm-től, K-en Pest és Fejér vm-től, D-en Fejér, Ny-on Esztergom vm. határolta. ~ földr-ilag a Dunazug-hg. (Pilis-erdo) és D-i nyúlványainak vidéke. - A Szentendrei-sziget és Csepel-sziget közötti Duna-szakasz átkeloit Pannonia provincia idején a rómaiak építményekkel védték a népvándorlás népei ellen. Krónikáink Attila és Buda itteni székelésérol írtak, a longobárdok, a gepidák és avarok tartózkodásának is nyoma maradt. Pannoniában a 900 oszén történt →honfoglalás után a m. fejed-ek székhelye. A kende címet viselo uralkodó Kündü fia Kurszán (ur. 895 elott-904) téli szállása az (Árpád-korban) Kurszánvárának nevezett, római nagy amfiteátrum mellett lehetett. Onnan vonulhatott csallóközi nyári szállására, míg a vezérlo hadúr, Árpád nyári szállása (a kezdetben Nagyszigetnek nevezett) Csepel-szigeten volt. Árpád (ur. 904-907) csak Kurszán halála (904) és az egyeduralom megszerzése után tette át székhelyét Óbudára, hol Anonymus szerint 907: eltemették egy forrás fölött (az utóbb Fehéregyházának nevezett helyen). Az Árpádot követo uralkodók székhelyét 955: Taksony nagyfejed. (ur. 955?-972) helyeztette át a Duna jobb partjára. Géza nagyfejed. (ur. 972-997) és I. (Szt) István kir. (ur. 997-1038) a budai székhelyet Esztergomba, vm-székhelynek az Esztergomot K-rol védo Visegrádot tette, alá rendelve a késobbi Pest és ~ ter-ét. Utóbbi eredetileg a Pilis hg-re kiterjedo kir. erdouradalom volt - Visegrád (a néha Óbuda vármegyeként is jelölt) Visegrád vármegye ter-én. (Pesty Frigyes azon véleményét, hogy ~ az I. [Szt] István kir. alapította 46 vm. között szerepelt, Györffy György helyesbítette). 1108 k. Álmos hg. dömösi ktoralapítása és ottani adományai szerint ekkor o élvezte hozamát és vadászatát. Erdejét 1113: említették, amikor az Álmos hg-et Dömösön megvakító foúr az erdon át távozva lováról lezuhant és meghalt. II. Géza (ur. 1141-62) a pilisi kir. erdobol 1160 k. naponta 5 szekér fa elvitelét engedélyezte az esztergom-szentkirályi keresztes rháznak. Az erdouradalom fo helye az a kir. udvarház lehetett, amely mellett 1184: a pilisi apátságot megalapították, s a hozzá közeli kirnéi sátorban 1213: Gertrúd kirnét megölték. 1225: említették ~ ispánját, aki ekkor poroszlóként Zágráb vm-ben [IV.] Béla hg. kiküldetésében járt el, s így az uradalom a hg-é lehetett. A tatárok (mongolok) 1242. I. végén keltek át a befagyott Dunán. Elpusztították az addig Budavárnak nevezett Óbudát, de a dúlás ~ben kisebb volt, mint a pesti oldalon, rövidebb ideig tartott, mivel az erdokben el lehetett rejtozni. A fo utak menti falvakat a tatárok pusztává tették. IV. Béla (ur. 1235-70) már mint kir. 1259 e. feleségének adta a pilisi ispánsággal a (visegrádi) puszta hegyet vár építésére. ~ ispánsága a 13. sz. közepétol összekötve lévén a visegrádi várnagysággal, a vm. székhelyének Visegrád tekintheto. Attól D-re, Budavárnak a Várhegyen való fölépítésével új székváros létesült. Óbuda kir. udvarhely volta ellenére hanyatlott, de kiépült egyházaival a Váralja, Felhévíz s az Óbudához tartozó Nyulak szg-én egy kir. udvarházzal kapcsolatos domonkos apácaktor, ahová IV. Béla leányát, (Szt) Margitot helyezte el. Ez a ktor a Nyulak szigete nagy része mellett számos jövedelmet kapott, legfobb bevétele a budavári Szuz Mária-plébtp-tól származott, mely élvezte a Vár és a Váralja vásár- és kapuvámjait is. A Nyúl-szigeti Szt Mihály prem. monostor és Szt Klára ferences ktor csak szerény javakkal bírt. A sziget felso részén az esztergomi érs., D-en a johanniták építettek erodöt. A kirné saját költségén elkezdette Visegrád várának kiépítését, melybol eloször az ún. Salamon-torony készült el. A fonemesek ~i várépítkezései közül egyedül a Smaragd nb. Ajnárd emelte Ajnárd-várát ismerjük (Perbáltól ÉK-re). Mivel a harcos jobbágyság itt nem az ispáni várhoz, hanem a kir. udvarhoz kapcsolódott, annak fegyveres szabadjaiból és szervienseibol alakult ki ~ köznemessége. Eredetükre jellemzo, hogy 13 vidéki köznemes család közül 6 eredt a honfoglaló törzsnévvel nevezett faluból. 1262: a pilisi ispán Mária kirné alá tartozott. Kun Erzsébet kirné alatt többnyire Héder Joachim tárnokmester volt az ispánja, IV. (Kun) László (ur. 1272-90) bizalmából 1285: a „szerecsen” Eyza Pilis és Visegrád ispánja. III. András (ur. 1290-1301) alatt következett be az erdoispánság vm-vé alakítása: a Pilis-erdot és környékét D felé több Buda környéki falura kiterjesztették úgy, hogy Pest vm. számos falu joghatóságát megtarthatta. Ezért Pest és ~ idoben is változó határa nem állapítható meg pontosan. Pest vm. falvainak ~be történt fokozatos átkerülését szemlélteti, hogy 1311: Páty Pest, 1342: ~i falu; Tinnye 1319: Pest vm-hez tartozott, de a pilisi alispán iktatta be új birtokosát, 1346-tól mindig ~hez sorolták. A budai foesperesség egyházas helyeit a →pápai tizedjegyzékbol ismerjük; ~iek: Budavár (Szt Mária pléb., Szt Magdolna pléb.) és Váralja, Dömös, Gercse, Jeno, Kalász, Keszi, Margitsziget, Óbuda, Örs, Perbál, Sasad, Szentendre, [Sziget]Monostor, Telki, Zsámbék; Pest vm-iek: Berki, Bot, Csot, Érd, Horhi, Kelenföld, Tétény, Torbágy; Fejér vm-iek: Adony, Barok, Iváncs; Esztergom vm-iek: Bajót, Básztély, Csamaszombata, Csolnok, Dág, Epöl, Héreg, Mogyorós, Piszke, Sáp, [Nyerges]Újfalu, Úrsáp; Komárom vm-iek: Bánhida, Haláp, Neszmély, Tolma. E kiterjedés nem egyeztetheto sem a régi vm., sem a változóan alakuló ~i határokkal. A p. tizedjegyzék szerint a legnagyobb jövedelmu az óbudai (budai) kápt. és a nyúl-szigeti domonkos apácaktor volt évi 200-200 M(árka), a dömösi prépság 60 M, a felhévízi keresztes ház 15 M jövedelemmel, melynek tizedét fizették (a huszadot fizeto apácák kivételével). A legszegényebb telki apátság tizedei három évrol 12, 20 és 20 garast tettek ki, tehát jövedelmük évi kb. 3,5 M. A két prem. prépság (Nyúl-sziget és Zsámbék) pléb-ként szolgált. - Az Óbudát állandó székhelyül választó III. András halálával, 1301: özvegye átadta az óbudai kir. várkastélyt az →országnagyoknak. Budavár Óbudánál jobban védheto volt, a koronáért viszálykodó kir-ok inkább a Várban álló, Kammerhofnak nevezett kir. pénzveroházban szálltak meg, s ezt bovítették kir. kpnával kúriává. Az óbudai kastélyt Vencel (ur. 1301-05) majd Ottó (ur. 1305-07) átadta a Héder nb. Iván nádornak és a Héder nb. Henrik tárnokmesternek, I. Károly Róbert (ur. 1307-42) Csák Máténak, a nádorból (1278-80, 1282-84, 1296-97) lett tárnokmesternek, a nádor Drugeth Jánosnak (1328-33) és Drugeth Vilmosnak (1333-42). I. Károly fönntartotta a budavári udvarházat, de Csák Máté haláláig (1321) inkább Temesváron székelt, azután Visegrádra költözött. Budavár és Visegrád mellett Óbuda jelentosége sorvadt és mezovárossá süllyedt. Vsz. 1342: volt egy közigazg. rendezés, amely ~ ter-ét kialakította. Határait Ny és D felé terjesztette ki, de ott pl. Körmösd és Székely falvakat még utólag is hol Pest, hol ~be sorolták. Utóbb pl. ~hez is számították az Esztergom vm-be sorolt Bajon (1395), Ákospalota v. Palota (1395), Szamárd (1370), Csév (1414), Kesztölc és Nyír (1439), a Fejér vm-be sorolt Batta és Éty (1382) falvakat, de Étyet Fejér vm-inek is írták (1407), Battai nemes 1418: Pest vm. szolgabíró is volt. - Nagyobb kir. uradalom e tájon nem volt. Óbuda, Szentjakabfalva és Kelenföld környéke tartozott együvé, mint rendszerint a kirnék birtoka. Nagy magán birtoktestek sem alakultak ki, az egyháziak is elaprózottak: Buda közelében a budavári beginák, az esztergomi kápt., a nyúl-szigeti prem-ek; Ny-ÉNy felé a budai kápt., a nyúlszigeti és foleg az óbudai apácák, a pilisi és a telki apátság; É-ÉNy felé a Visegrád melletti pálosok, az esztergomi egyhm. Szt Szuzrol nev. kpnája, a dömösi prépság és a Szántó melletti pálos ktor birtokolt. - Buda Mo. és Közép-Eu. fo keresk. közp-ja volt, amire fekvése, mint dunai átkelohely (4-5 révvel), másrészt mint oroszországi-itáliai utak kiindulópontja és árucsere-helye kijelölte. A szárazföldi utak innen foként Esztergom és Fehérvár felé irányultak, hálózatát réveken kívül a vámhelyek (pl. Szentendre, Csaba, Szántó) mutatják. ~ és Pest vm. századokon át élt önkormányzati jogával, mindkét vm-nek volt külön tisztikara, de igen korán keletkeztek érintkezési pontok. 1335, 1364, majd 1374: Lackfi Imre nádor (1373-75) is említette a vm-k együttes közgyulését, amit 1399, azután 1400: Szent Erzsébet falu mellett, 1438: Szénfalvában is megismételtek, 1467: a két vm. szolgabírái közös jelentést tettek. Egyesülésük anélkül történt, hogy azt ogy. határozattal v. kir. rendelettel kimondották volna; erre való adat nem ismert. Pest vm-nek a mohácsi vész elotti idoben nem ismertek foispánjai, a pilisi foispánok sora is a 14. sz. 2. felében végzodött. 1490: külön sorolták föl Pest és ~t azon jegyzékben, melyet I. (Habsburg) Miksa ném. kir. (1493-1519) az országból szerzett, hogy a vm-ket fölszólítsa: az o kir-lyá választására. E tájt történhetett az egyesülés, melyet 1492: az ogy. jóformán ténynek elismert. Ezen ogy. 100. tc-e kimondta, hogy „mivel Pest vm. és ~, Budához [a fov-hoz] való közelségökért foispánokkal nem bírtak, így azokban ezentúl se legyenek foispánok”. Az 1495:20. és 24. tc. Pest és ~ben - melyeknek fo- és alispánjai nincsenek - a szolgabírákra bízta a törvénykezést. II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490-1516) III. decretumának 44. cikke 1498: elrendelte, hogy minden vm-nek külön foispánja legyen, kivette Pest és ~t, melyek régi szabadságuk értelmében nem szoktak foispánok alatt állni (uazt rendelte az 57. tc. 4. szakasza). E két vm. a foispáni hivatal nélküliségében osi szabadsága egyik kellékét láttatta. Pest és ~nek, mint a kir. fov-hoz, Budához közellevoknek nem lévén foispánja, I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) Pest és ~ 1467-i közgyulésének 39. napi ülésén személyesen elnökölt. ~ még ezentúl is fönntartotta igazgatási különállását. 1505: a rákosi ogy-en külön követei Tahy István és pomázi Czikó Gáspár képviselték. - ~ ter-ének koronkinti változtatása a tör. hódoltság korában is tartott. Az 1608:15. tc. ~ részének tekintette a Buda alatti és fölötti szigeteket, Csepelt és a Margit-szigetet, de a Szentendrei-szigetet nem, miután azt külön nevezték meg. Csak az 1659-i ogy-en elfogadott 76. tc. után - mely elrendelte, hogy a nádor [Wesselényi Ferenc gr., 1655-67] Pest, Pilis és Solt egyesült vm-k foispánja legyen - nem szerepelt többé önálló vm-ként. Ezen 76. tc-et az 1751:2. és 25., valamint az 1791:5. tc. ismételten megerosítette. - Várai: Budavár (1255), Óbuda, Solymár (1401: Castrum Salmar), Visegrád (1310 óta itt orizték a Szentkoronát); Solymár kivételével mindegyik tövében jelentosebb város is kifejlodött. - Városai és mezovárosai: Buda (1255), Felhévíz, Óbuda, Visegrád, Zsámbok (Zsámbék) (1401: Sambek). Földjén a 15. sz: össz. 74 birtokos osztozott. Az egyháziak közül a budavári beginák Békásmegyeren, Csergeden és Csépen részbirtokosok; a budai káptalan Üröm részeire tartott jogot (1388), Szentén földesúr (1407, 1467); demesi prépost Demesen és Tahon (1459); az esztergomi egyh. Szt-Szuz kpnája Budán (a 14. sz. vége óta), Ákospalotája, Baj és Szamárd helységekben; az esztergomi káptalan 1390: Sasad és Ürs helységeket kapta, 1393: és 1439: Kesztelc faluban és Nyír pusztán is földesúr; a nyúlszigeti apácák Pomázon, Csabán és Tinnyén birtokosok (1279); a nyúlszigeti premontreiek Paszandokon (1452); az óbudai apácák Kalász, Tinnye, Békásmegyer, Üröm és Kande helységekben (1349); a pilisi apát Jászfalu, Kalász, Borony, Békásmegyer, Paszandok és Kovácsi helységekben (1511), Fedémes pusztán (1452); a Szántó melletti pálosok Csabán (1393); a telki apátság Telkiben, Pátyon; a Visegrád melletti pálosok környékükön birtokoltak. 88

Pesty I:59. - Csánki I:3. - Márton Lajos: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. oskora. Bp., 1900. - Borovszky 1910. I:207. - Kékesi [Temesváry Alajos]: A régi ~ rejtelmei. [Bp., 1923] - Edelényi-Szabó 1928:676. [22. sz. térkép] - Györffy György: Bp. tört. I:263. - Györffy IV:583.